Bloodynilla ember lesz ismét!

Sorsod kezedben,

Végzeted szemedben!

Titkod elzárva,

S ládába elrakva...

Maga vagy a tökély,

Ki rettegés nélkül él.

Bár régen félhettél,

Hisz őseid félvéréből éltettél.

S titkod is feltárult,

Hű szolgád elárult.

Időd lejárt,

A Halál is rád kacsint,

Véredre pályázik ott kint!

 A sötétség elfordul tőled,

S Nappal lesz ismét,

Mit oly rég vártunk már rég!

Bloodynilla ember lesz ismét!

 .

 .

 .

Végzeted kezemben,

Sorsod szememben!

//Ellen verse a Bloodynilla szól hozzátok!-nak.//

 

A hazug, más kárára...

Fejbe vágtál,

Nem felejtek.

Hátba szúrtál,

Dühöt érzek.

Keresztet viszek messzire,

A szívemen örökre.

A szádat bevarrnám,

Szemeidet leragasztanám.

Így nézz magadba,

Te ördög fattya!

Lásd magadban is a hibát,

Melyeket másokon is látsz!

Nem hiszem a könyörgésed,

Hulljon csak az állkönnyed...

Hazudj amíg bírsz,

Márts be másokat,

De egyet jegyezz meg;

~"Egyedül fogsz maradni az életben,

S nem lesz ki meghallgasson lélekben!"~

//Ezt egy Napóleon komplexusban szenvedő egyénnek küldöm, aki sok embert fordított egymás ellen...//

Ez barát?!

Elszakadt a fonál,
Összelett kötözve.
De a csomó megmarad mindörökre.

Megbántottál és ezt nem felejtem,
Benned meg nem bízok többé,
S ezt tartom fejben!

Csalóka a szemed, arcod,
A barátság csak játékod.
Áruló vagy én mondom,
Ez aztán a borzadalom!

Kerülj el!
Többé ne lássalak,
Mert ilyen barát ,csak egy hálátlan alak!

Ősz

Sárga ,barna levelek,
Lehullanak s eltűnnek.
Elszállnak a hűvös szélben,
Messze-messze fagyos térben.


Őszanyó is felkelt rég,
Színét is megváltoztatta az ég.
Keveset süt a nap,
Többet fúj a szél,
De a meleg nyár még mindig bennünk él!