Nevess hát értem, mert én szívből szeretlek.

-A fának egyformán fáj, akár botnak , akár dísznek törik le az ágát.
-Akkor én fa vagyok.
-Hogy érted ezt?
-Hát mert...-ekkor már fájdalmasan felsóhajtottam.- Mert én is úgy érzek mint a fa.Tudod...-nyeltem egy kicsit a levegőből, már éreztem ,hogy másodpercek kérdése és sírni fogok.-Akárhányszor hozzám szól valaki , annyiszor csippent le a lelkemből egy darabot.És az a darab már soha többé nem lesz olyan mint volt.Mert a helye hiányozni fog.Miért bántanak minden egyes beszélgetéssel?-néztem a mellettem levő legjobb barátom szemébe.-Tudom ,hogy érzékeny vagyok...-elkezdtek kicsordulni a könnyeim.-A legjobb az lenne ha néma lennék.-erre ő megölelt.
-Ne mondj ilyen butaságokat!Ha nem beszélnél akkor mi ,hogy ismertük volna meg egymást?
-Haragszom magamra mert ilyen buta vagyok mert mindenkinek csak púp vagyok a hátán.Ráadásul ahogy beszélnek velem abból következtetek, lehetséges ,hogy még bajt is okozok nekik..
-Ne magadra haragudj , hanem sajnáld őket akik gondolkodás nélkül mondanak ilyet egy lánynak.Mert ez azt jelenti ,hogy nincs lelkük,  és azért bántanak téged mert neked hatalmas van.És a te lelked darabjaiból próbálnak megélni.-ölbe kapott mint egy kislányt és letörölte könnyeim.
-Ne sírj olyanok miatt akik nem érdemlik meg.Nevess hát magadért mert megérdemled!Nevess hát értem, mert én szívből szeretlek.

//By.:Kyoko//

Bátran állok én!

Villám súlyt,

Eső zuhog,

Mindenütt könnyes szemek,

Akárhova is megyek.

Összetört álmok,

Elkerülhetetlen halálok.

De bátran állok én,

És tart a vágy kitudja miért...

Reményt ad az ég,

Mely sokáig is elég.

Bátran lépek előre,

Táncolok a harmat közt,

Közbe-közbe felnézek,

S szélbe suttogom egy-egy titkomat..

És a meleg szél megsimogatja arcom,

S a nap fénye megvilágítja utam.

Hitem szól,

Egy ősi hang.

S csak te láthatod a ritmusát..

Lépjél hát tovább,

Mert ez az út vár rád.

Ezzel megélhetsz 100 csodát,

Lépjél hát!