Gond és bú,
Eme napon nagyszabású.
Látom rajtad ,hogy szenvedsz,
Egyedül vagy pedig tévedsz!
Titokban mögötted állok,
S csak rád várok.
Mond el mi bánt,
S tovább lépsz tán.
Kezeim között arcod,
Szemeidben kudarcod.
Tudom én, láthatóak,
Óvatosan nyugtatgatlak.
Átölelek, nem eresztelek,
Angyali szárnyal körülveszlek.
Szemeidből könny csordul,
Ami az arcodról lehull.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése