Irom, irom e pár sort néked,
Hadd lássalak nevetni téged!
Mosolyod mint a napsugár,
Fantáziád mint a szökőár.
És persze Dr.Helena rendel még,
Pedig a parazitát kivették már rég.
S míg a Soci a Dunában lubickol,
Addig Edó a halászhálóval rástartol.
Serceg a ceruza,
Forognak a fogaskerekek,
Érzem eme legújabb szerzemény,
Egy újabb őrült ötletet tár, elém.
Behunyom szemeim, hogy ismét lássak ,
S legújabb képzeleteim előttem szállnak.
Képzeleteim melyek tele vannak kalandokkal,
S a legjobb embertársakkal azaz a barátokkal.
De hirtelen szemeim kipattannak,
S eltűnnek fantáziám szerzeményei...
De nem bánkódok!
Hisz ti ott álltok.
Mert ott vagytok velem,
A múltam, s jövőm és jelenem!
