-Akkor én fa vagyok.
-Hogy érted ezt?
-Hát mert...-ekkor már fájdalmasan felsóhajtottam.- Mert én is úgy érzek mint a fa.Tudod...-nyeltem egy kicsit a levegőből, már éreztem ,hogy másodpercek kérdése és sírni fogok.-Akárhányszor hozzám szól valaki , annyiszor csippent le a lelkemből egy darabot.És az a darab már soha többé nem lesz olyan mint volt.Mert a helye hiányozni fog.Miért bántanak minden egyes beszélgetéssel?-néztem a mellettem levő legjobb barátom szemébe.-Tudom ,hogy érzékeny vagyok...-elkezdtek kicsordulni a könnyeim.-A legjobb az lenne ha néma lennék.-erre ő megölelt.
-Ne mondj ilyen butaságokat!Ha nem beszélnél akkor mi ,hogy ismertük volna meg egymást?
-Haragszom magamra mert ilyen buta vagyok mert mindenkinek csak púp vagyok a hátán.Ráadásul ahogy beszélnek velem abból következtetek, lehetséges ,hogy még bajt is okozok nekik..
-Ne magadra haragudj , hanem sajnáld őket akik gondolkodás nélkül mondanak ilyet egy lánynak.Mert ez azt jelenti ,hogy nincs lelkük, és azért bántanak téged mert neked hatalmas van.És a te lelked darabjaiból próbálnak megélni.-ölbe kapott mint egy kislányt és letörölte könnyeim.
-Ne sírj olyanok miatt akik nem érdemlik meg.Nevess hát magadért mert megérdemled!Nevess hát értem, mert én szívből szeretlek.
//By.:Kyoko//
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése