Oldalak

2010. augusztus 10., kedd

Lassú halál...

Őrült kacaj; reccsenés,
Szörnyű lassú szenvedés.

Balta vagy kés, oly mindegy!

A gonosz bárhogy megölhet.

Hol a szívedbe döfnek,
Hol a lelkedet törik darabokra.
Ezért, ez a legrosszabb halál,
Mert oly lassú és keserves, a kínlódás..

Hát sikerült nekik!
Megtörtek s megváltoztam.

Űzött vadból üldözővé váltam!

Olyan szennyes lettem mint ők,
Kik aljas módon lenézők.

Lenézők...
Mire fel?
Olyanok mint a gyermekek.
Se többek ,se kevesebbek.
Egyszerűen csak emberek.

Emberek kik eltévedtek,
S egyedül tévútra tértek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése