Oldalak

2011. szeptember 2., péntek

Lord

Öreg harcos, öreg haver...
Szíved mint egy lovagé,
Emléked örökké a családodé.

Emlékszem, mikor kicsi voltam
Te is kicsi voltál.
Vígan játszadoztál,
S futkároztál.
Én ölbe kaptalak,
S megsimogattalak...

....Lord....

De kicsi, szőrös tappancsod hamar megnőtt.
S igaz, eközben én is hamar felnőttem.
Ám egy nap szükségem volt valakire..
Egy igaz, hűséges , csendes "emberre".
Elindultam mert gondolkodnom kellett,
S te követtél , amerre az utam vezetett.

Nyugodtan sétáltál mellettem,
S őrizted lélegzetem.
S amikor megtorpantam egy akadálynál,
Te tudattad ,hogy megvédesz engem.

Tekinteteddel tudtomra hoztad,
Hogy mindig folytatni kell a választott utat.

Emlékszem...
Melyet sok-sok éve nem tettem,
Most könnyes szemmel megtettem.
Csak ekkor simogattalak meg ismét,
S te hozzám bújtál hűséges bajtársamként.
És így harcoltunk tovább az életért.

Mert nem számít milyen akadályba ütközöl,
Folytatnod kell, mert különben elveszel.
Ezt te értetted meg velem,
Hogy a szívem lehet, akár a fegyverem!

-Öreg harcos, öreg haver!
Mondtam neked mindig,
S te mindig rám néztél idős tekintettel.
-Mondottam testvér: Küzdj , és sose hátrálj meg!
-Emlékszem öreg...emlékszem.
-Sose feledd.
-Maradj velünk.S cserébe sosem felejtelek!
-Javíthatatlan emberek...

Mégis sokszor választottad a magányt,
Érezted ,hogy egyszer eljön e nap is.
Tudtad ,hogy nem leszek ott.
Mégis megbíztál bennem aznap...

S most e nap.
Szomorú mindnyájunknak.
Nem csak egy állatot vesztettünk el,
Hanem egy családtagot!

....Lord....

Szemed csukva,
Szíved sem ver már.
Porhüvelyedet is föld takarja már.
Mégis...
Érzem ,hogy itt vagy velem,
Így hát felnézek az asztalról,
S csak ennyit mondok az öregnek:
-Emlékszem testvér, emlékszem!
-S köszönöm amit tettél értem.


A legnemesebb szívű Lord emlékére!2011.08.02.

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése