Te mást nézel.
Rádmosolygok,
De észre se veszel.
Szívem meghasad hiába nevetek,
Mert Te örökké mást szeretsz hiába szeretlek.
Csókod röppen másnak,
Szíved átadod a csodának.
Ő hangosan sír,
Én csak némán vérzek.
Egészen addig amíg élek.
Ő rádkacsint ,Te ránevetsz,
Én pedig rácsok közt remegek.
Fázok mert te nem ölelsz magadhoz,
S így egyedül maradok a napokhoz.
Próbálok erős lenni, de nem megy már,
Mert érzem a súly alatt összedől a vár.
De Ő észrevett és kiszabadított a toronyból,
Befoltozta megsebzett szívem,
S azóta nem ereszti kezem.
Ha kell Ő átölel,
Nem kell szólnom semmiért,
Mert önként felel álmaimért.
Sajnálom e jószívű lelket,
Kit tönkretesz eme rettenet.
Ő belenéz a szemembe,
Szemében főnix lángja ég,
Mi a végtelenségig elég.
Ezzel kimutatni mindazt amit vártam én.
Én, aki szeretetet keres rég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése