Merry Christmas Everybody!^^

Kellemes és boldogságban gazdag ünnepeket kívánok mindenkinek!^^

Lord

Öreg harcos, öreg haver...

Szíved mint egy lovagé,

Emléked örökké a családodé.

Emlékszem, mikor kicsi voltam

Te is kicsi voltál.

Vígan játszadoztál,

S futkároztál.

Én ölbe kaptalak,

S megsimogattalak...

....Lord....

De kicsi, szőrös tappancsod hamar megnőtt.

S igaz, eközben én is hamar felnőttem.

Ám egy nap szükségem volt valakire..

Egy igaz, hűséges , csendes "emberre".

Elindultam mert gondolkodnom kellett,

S te követtél , amerre az utam vezetett.

Nyugodtan sétáltál mellettem,

S őrizted lélegzetem.

S amikor megtorpantam egy akadálynál,

Te tudattad ,hogy megvédesz engem.

Tekinteteddel tudtomra hoztad,

Hogy mindig folytatni kell a választott utat.

Emlékszem...

Melyet sok-sok éve nem tettem,

Most könnyes szemmel megtettem.

Csak ekkor simogattalak meg ismét,

S te hozzám bújtál hűséges bajtársamként.

És így harcoltunk tovább az életért.

Mert nem számít milyen akadályba ütközöl,

Folytatnod kell, mert különben elveszel.

Ezt te értetted meg velem,

Hogy a szívem lehet, akár a fegyverem!

-Öreg harcos, öreg haver!

Mondtam neked mindig,

S te mindig rám néztél idős tekintettel.

-Mondottam testvér: Küzdj , és sose hátrálj meg!

-Emlékszem öreg...emlékszem.

-Sose feledd.

-Maradj velünk.S cserébe sosem felejtelek!

-Javíthatatlan emberek...

Mégis sokszor választottad a magányt,

Érezted ,hogy egyszer eljön e nap is.

Tudtad ,hogy nem leszek ott.

Mégis megbíztál bennem aznap...

S most e nap.

Szomorú mindnyájunknak.

Nem csak egy állatot vesztettünk el,

Hanem egy családtagot!

....Lord....

Szemed csukva,

Szíved sem ver már.

Porhüvelyedet is föld takarja már.

Mégis...

Érzem ,hogy itt vagy velem,

Így hát felnézek az asztalról,

S csak ennyit mondok az öregnek:

-Emlékszem testvér, emlékszem!
-S köszönöm amit tettél értem.

A legnemesebb szívű Lord emlékére!2011.08.02.

 

Álom

Irom, irom e pár sort néked,

Hadd lássalak nevetni téged!

Mosolyod mint a napsugár,

Fantáziád mint a szökőár.

És persze Dr.Helena rendel még,

Pedig a parazitát kivették már rég.

S míg a Soci a Dunában lubickol,

Addig Edó a halászhálóval rástartol.

Serceg a ceruza,

Forognak a fogaskerekek,

Érzem eme legújabb szerzemény,

Egy újabb őrült ötletet tár, elém.

Behunyom szemeim, hogy ismét lássak ,

S legújabb képzeleteim előttem szállnak.

Képzeleteim melyek tele vannak kalandokkal,

S a legjobb embertársakkal azaz a barátokkal.

De hirtelen szemeim kipattannak,

S eltűnnek fantáziám szerzeményei...

De nem bánkódok!

Hisz ti ott álltok.

Mert ott vagytok velem,

A múltam, s jövőm és jelenem!

Mert én voltam a hibás...

Istenem ne engedd el kezem,
Untig gyűlöllek szerelmem.

Miért raboltad el szívem?
Miért nem volt elég a barátság?
Mert én voltam a hibás...


Átöleltél ,csókolgattál.
Én pedig hagytam,
Pedig belül tiltakoztam.

De az utolsónál ellöklek magamtól,
Nem kell több csók e hazugtól.

Undorodom,
De nem haragszom.

Mert én voltam a hibás,
Mert én mentem bele a játszmába: Ki más?

Ezért többé nem találkozhatunk,
Mert örök lesz a fájdalmunk.

S mert én voltam a hibás...

Ismét néz...

Néz,néz,néz,

Édes tekintettel rám néz.

Ahányszor csak találkozunk,

Tekintetünk összeforr,

S csak állunk.

Miért nézel?

Miért csinálod ezt velem?

Ugyanaz a tekintet,

Ugyanaz a helyzet...

Szép lánnyal beszélgetsz,

De te észreveszel és rám nézel,

S őt többé észre se veszed.

Nem törődök veled,

Hisz Don Juan a híred...

Úgy is nemsokára elmész,

S nem találkozunk többé.

Furcsa vagy,

Nem értelek!

Vagy csak én őrültem meg?

Alig ismerlek,

Pedig többször láttalak...

 

Hmm...

Találkoztunk.

Ismét rám nézel.

Egyenesen a szemembe,

És én visszatekintek rád.

Szemeim kíváncsiak,

Falják a látványt,

Mint kisgyerek a cukrot.

S csak állunk ott megigézve,

A többi embert elfelejtve.

Körülöttünk megszűnik a világ,

Tér és idő semmivé lesz.

Ébredj fel!

Böknek vállon,

S tekintetem elszakad tőle.

Tőle, ki hatalmas rejtélyt hagyott rám örökre.