Oldalak

2013. október 1., kedd

Létezés? Hahaha..Kacag a barma, s te tűrsz mint egy bábu...

Bizonyos napokon, egy bizonyos személy őszintén eltudja velem hitetni ,hogy a létezésem fölösleges és ártalmas a környezetre nézve...Mit is mondhatnék erre? Fogadok ,hogy ti kívülállók annyit mondotok ,hogy kapja be egy nevezetes állat, nevezetes nemi szervét. De mi van akkor ha a saját anyátok,apátok,nagyszüleitek vagy akit a legközelebb éreztek magatokhoz érezteti ezt veletek? Na akkor mit csinálnátok? Az olcsó ám annál veszélyesebb pszichikai játékai egy lelki sérült korcsot tálal fel a zordabbnál zordabb emberi világban.
S mikor vagdosnád el ezeket a szálakat amik negédes játszmáival hozzáfűznek és emiatt felteszed magadnak ugyanazt a kérdést. Miért ne szeretném a családom,barátaim?
Tudjátok milyen érzés azt érezni ,hogy nem kellett volna megszületni mégis itt vagy? Szavakkal nem írható le a fájdalom ami belehasad a szívedbe ilyenkor. Marcangol mint egy megvadult kutya; egészen behatol a szíved,tudatot legmélyébe és elevenen elrohadsz vele...Eddig éltél...
Ha, hagyod magad!
//By. Marionett Bábu/Kyoko//


2013. szeptember 9., hétfő

Rövid párbeszéd..:)

-Már teli vagy sebekkel és hegekkel amik soha nem fognak eltűnni...Így is harcolni akarsz?
-Igen.
-Miért nem adod fel már végre?
-Mert nem.
-Meg fogsz halni.
-De legalább elmondhatom ,hogy harcoltam érte.
-Ez nem harc, hanem nyilvános kivégzés. - erre a kijelentésre abbahagytam a pisztoly megtöltését és Pete mélykék szemeibe néztem.
-Nézz rám..-végignéztem magamon teli voltam vágásokkal,zúzódásokkal ,pólómat alvadt vér cicomázta. - Készen állok arra ,hogy miatta kockáztassak mindent ami én vagyok. Nem érdekel semmi, csak az ,hogy ő mellettem legyen...A többi mostantól csak másodlagos.
-Ó értem.Akkor ezek szerint szembe akarsz kerülni a hatósággal is? -arcomon elterült az a hírhedt rosszra készülök mosolyom miközben befejeztem a fegyverem megtöltését.
- Hatóságok? Ugyan...-legyintettem.- Aki ellenszegülök, nem írható le szavakkal..-Pete csak értetlen arckifejezéssel megrázta fejét.Mosolyogva felemeltem és megpöcköltem a homlokát.
-Vigyázz magadra kölyök.
-Ne nézz már kölyöknek.
-Pff...Amíg nem értesz meg, csak kölyök maradsz...
//Kyoko//


2013. július 11., csütörtök

Fuss

Fuss, fuss,
Meg ne állj...

Fuss, fuss,
Ne nézz vissza..

S egy pillanatra megállsz,
Körülnézel...

Futsz,futsz,
Nincs tovább.

Megrémültél,
Így végül eltévedtél..