Bizonyos napokon, egy bizonyos személy őszintén eltudja velem hitetni ,hogy a létezésem fölösleges és ártalmas a környezetre nézve...Mit is mondhatnék erre? Fogadok ,hogy ti kívülállók annyit mondotok ,hogy kapja be egy nevezetes állat, nevezetes nemi szervét. De mi van akkor ha a saját anyátok,apátok,nagyszüleitek vagy akit a legközelebb éreztek magatokhoz érezteti ezt veletek? Na akkor mit csinálnátok? Az olcsó ám annál veszélyesebb pszichikai játékai egy lelki sérült korcsot tálal fel a zordabbnál zordabb emberi világban.
S mikor vagdosnád el ezeket a szálakat amik negédes játszmáival hozzáfűznek és emiatt felteszed magadnak ugyanazt a kérdést. Miért ne szeretném a családom,barátaim?
Tudjátok milyen érzés azt érezni ,hogy nem kellett volna megszületni mégis itt vagy? Szavakkal nem írható le a fájdalom ami belehasad a szívedbe ilyenkor. Marcangol mint egy megvadult kutya; egészen behatol a szíved,tudatot legmélyébe és elevenen elrohadsz vele...Eddig éltél...
Ha, hagyod magad!
//By. Marionett Bábu/Kyoko//
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése